A szám nem olyan hangos, mint a többi?

A hangosság normalizálásával kiegyenlítjük a halkabb és hangosabb dalokat, hogy egységes hallgatói élményt hozzunk létre minden lejátszási típusnál, beleértve a veszteségmentes audiót is.

Minden számot az alapértelmezett −14 dB LUFS hangossági szintre igazítunk az ITU 1770 szabvány szerint.

Íme, néhány ok, amiért a zenéd más előadókénál halkabban vagy nem az általad elvárt módon szólhat:

• A nagyon dinamikus és −14 dB LUFS-re masterelt számok megőrzik a jelszintcsúcsaikat. Ehhez képest a hangosan masterelt (pl. −6 dB LUFS) számok hangerejét csökkentjük. Mindkettő ugyanazon az észlelt hangossági szinten szól, de a dinamikus szám jelszintcsúcsai hangosabbnak tűnhetnek.
• Ha véletlen sorrendre állítod az albumot vagy különböző albumok számai között váltasz (például egy műsorlistában), akkor albumszintű normalizálás helyett számszintű normalizálást használunk.
• A nem hallható magas frekvenciák egy mixben azt eredményezhetik, hogy a hangossági algoritmus túlbecsüli az észlelt hangosságot, mivel az ITU 1770 szabvány nem alkalmaz aluláteresztő szűrőt.
• A −2 dB feletti valódi jelszintcsúcsokkal rendelkező nagyon hangos masterek torzítást okozhatnak a kódolás során, ami növelheti az észlelt hangosságot – de nem feltétlenül javítja a minőséget.
• A nemlineáris lejátszási rendszerekben (például a bizonyos frekvenciákat kiemelő hangszórókon) előfordulhat, hogy a nagyobb energiájú számok hangosabbak a kiemelt tartományokban.

Megjegyzés: Ezek a viselkedések minden hallgatóra vonatkoznak, függetlenül attól, hogy a számod tömörített vagy veszteségmentes verzióját hallgatják. A formátumoptimalizálást belsőleg kezeljük, így csak egyetlen jó minőségű sztereó mastert kell beküldened.