A szám nem olyan hangos, mint a többi?

A hangosság normalizálásával kiegyenlítjük a halkabb és hangos dalokat, és egy kiegyensúlyozottabb hallgatói élményt hozunk létre.

A számokat −14 dB LUFS értékre igazítjuk az ITU 1770 (International Telecommunication Union) szabvány szerint.

Íme, néhány ok, amiért a zenéd más előadókénál halkabban vagy nem az általad elvárt módon szólhat:

• A nagyon dinamikus és −14 dB LUFS-re masterelt számok megőrzik a jelszintcsúcsaikat. Ha ezt összehasonlítod egy hangosan masterelt számmal (például −6 dB LUFS-en), akkor a jelszintcsúcsok −8 dB LUFS-re csökkennek. A számokat ugyanolyan hangosnak érzed lejátszáskor, de a dinamikusabb szám hangos részei (azaz jelszintcsúcsai) sokkal hangosabbak lesznek.
• Ha véletlen sorrendre állítod az albumot vagy különböző albumok számai között váltasz (például egy műsorlistában), akkor számnormalizálást használunk.
• A mixben nem hallható magas frekvenciájú hangok miatt a hangossági algoritmusok (pl. az ITU 1770) hangosabbnak ítélhetik a számodat, mint amilyen valójában (a hangossági algoritmusoknak nincs aluláteresztő cutoff szűrőjük).
• Ha a mastered nagyon magas (−2 dB fölötti jelszintcsúcsokkal), a kódolás hozzáadhat valamennyi torzítást, amely emeli a szám teljes energiáját. Lehet, hogy nem hallod, de ez hozzáad a hangossághoz.
• Ha egy nem lineáris hangrendszeren hallgatod a zenét, a rendszered által kiemelt frekvenciákon több energiával rendelkező számok hangosabbnak tűnnek majd. Az ITU 1770 algoritmus nem tudja, milyen hangrendszert használsz, így nem tudja kompenzálni, ha a rendszered nem lineáris.